Memóriafejlesztés játékosan: kártyák, történetek, fejtörők

Memória

Esős vasárnap délután van. Az asztalon képpel lefelé fordított kártyák sorakoznak, körülöttük egy gyerek, egy szülő és egy nagymama hajol előre. Valaki felfordít egy almát, aztán egy hajót. Nem párok. A következő játékos már tudja, hol az alma, és amikor megtalálja a párját, győztesen csap az asztalra. Senki nem gondol arra, hogy most éppen az emlékezetét edzi. Pedig pontosan ez történik, és talán ezért működik ilyen jól.

A játékos memóriafejlesztés azért hatásos, mert nem érződik feladatnak. Aki játszik, az figyel, mert nyerni akar, és kíváncsi, mert nem tudja, mi következik. A figyelem és a kíváncsiság pedig az emlékezet két legjobb barátja. A játék ráadásul kreatív gondolkodást és problémamegoldást is kíván, és mindezt úgy, hogy közben nevetni is lehet.

A memóriakártya a legismertebb és talán a legjobb kezdés. Tegyétek le a képes kártyákat képpel lefelé, és felváltva fordítsatok fel kettőt. Ha párt találtok, elvihetitek, ha nem, visszafordítjátok őket. A játék a vizuális memóriát és a koncentrációt fejleszti, és könnyen nehezíthető: kevés kártyával kezdjetek, és ahogy ügyesednek a játékosok, tegyetek hozzá újabbakat.

A közös történetmesélés a szavakkal játszik. Valaki mond egy mondatot, például: „Egyszer volt egy kutya, aki repülni akart.” A következő játékos megismétli, és hozzátesz egy újat. A harmadik már kettőt ismétel, és így tovább, amíg a történet egyre hosszabb és egyre mulatságosabb lesz. A játék a kreativitást és a sorrendi emlékezetet egyszerre fejleszti, és a legabszurdabb fordulatok maradnak meg a legjobban.

A tárgytorony a kicsiknek való. Egymás után helyezzetek egymásra vagy egymás mellé különböző tárgyakat: egy kanalat, egy kockát, egy radírt. Aztán takarjátok le, és próbáljátok meg sorrendben felsorolni, mi volt a toronyban. A rövid távú emlékezetet erősíti, és a gyerekek imádják, amikor a felnőtt elrontja.

A gyerekekkel játszott játékoknál a legfontosabb szabály a mérték. Egy játék addig jó, amíg öröm, és amint kötelességgé válik, elveszíti az erejét. Ha a gyerek elfárad vagy elunja, hagyjátok abba, és térjetek vissza hozzá máskor. A nehézséget is érdemes hozzá igazítani: egy ötévesnek hat pár kártya is kihívás, egy tízévesnek húsz is kevés lehet. Az a jó szint, ahol a győzelem nem biztos, de elérhető. És dicsérjétek a próbálkozást, ne csak az eredményt: aki bátran fordít, az a hibáiból is tanul.

„A figyelem és a kíváncsiság az emlékezet két legjobb barátja.”

A felnőttek sem nőnek ki a játékból, csak másféle kihívást keresnek. A szóasszociációs játékban valaki mond egy szót, a következő pedig egy hozzá kapcsolódót: tenger, hullám, szörf, nyár, fagylalt. Aki elakad vagy ismétel, kiesik. A játék a szókincset és a gondolkodás gyorsaságát egyaránt edzi, és ha egy idegen nyelven játsszátok, remek szókincsgyakorlás is.

A számsor-játék egyszerű, de meglepően nehéz. Valaki felolvas egy hosszabb számsort, a többiek pedig megpróbálják visszamondani. Minden körben egy számjeggyel hosszabb lesz. Aki csoportokra bontja a számokat, mint egy telefonszámot, messzebbre jut: ez már maga is egy memóriatechnika, amelyet a játék tanít meg.

A rejtvények és fejtörők csendesebb társak. Egy keresztrejtvény vagy egy sudoku egyedül is megoldható, egy vonaton vagy egy esti tea mellett. Az időre játszott kihívások pedig élénkebbé teszik a délutánt: tűzzetek ki egy percet, és ennyi idő alatt kell felidézni egy történet részleteit vagy egy bevásárlólista elemeit. Az időnyomás élesíti a figyelmet, és gyorsabb reakcióra késztet.

Az emlékezetet nem kell külön időpontban edzeni. Egy családi vagy baráti játékest mindenkit bevon, a legkisebbtől a legidősebbig. Egyedül is játszhatsz: egy rejtvény, egy memóriakártya-alkalmazás, egy számsor, amelyet reggel megjegyzel, és este visszamondasz. A munkahelyi szünetekben pedig néhány perc játék felfrissíti a fejet két feladat között, sokkal jobban, mint a telefon görgetése.

Ha kíváncsi vagy, hogyan fejlődsz, jegyezd fel az eredményeidet. Hány párt találtál meg egy menetben? Milyen hosszú számsort tudtál visszamondani? Térj vissza a régi játékokhoz néhány hét múlva, és nézd meg, mennyit javultál. A játszótársaid is szólni fognak: ők veszik észre elsőként, ha már nem olyan könnyű legyőzni.