Memóriafejlesztő játékok gyerekeknek és felnőtteknek: az asztal körül

Memória

Novemberi este, korán sötétedik, a konyhában ég a lámpa. Az asztalon képpel lefelé fordított kártyák sorakoznak, egy hatéves kisfiú homlokráncolva gondolkodik, hol is volt a másik mókus. A nagymamája mosolyog, mert ő már tudja, de nem szól. A játék látszólag gyerekeknek szól, mégis mindhárom nemzedék komolyan veszi. És ebben a komolyságban ott rejlik a lényeg: a jó memóriajáték úgy edz, hogy közben csak szórakozni akarunk.

A memória attól erősödik, hogy használjuk: felidézünk, összekapcsolunk, figyelünk. A játék ezt a munkát észrevétlenné teszi. Aki párosít, az rövid távú emlékezetében tartja a felfordított lapok helyét. Aki kirakót rak, az a kép egészét és a darabok formáját egyszerre forgatja a fejében. Aki szójátékot játszik, az a saját szókincsének mélyére nyúl le. Mindez nem kötelesség, hanem öröm, és éppen ezért tartjuk meg hosszan.

Gyerekeknél a játék a tanulás természetes formája, felnőtteknél pedig jó ellensúly a képernyők előtt töltött napokhoz. A rendszeres, változatos szellemi elfoglaltság segít frissen tartani a gondolkodást, élesíti a figyelmet, és egy közös este mellékhatásaként a család is közelebb kerül egymáshoz.

A párosító kártyajáték a legegyszerűbb, és talán a legjobb is. Képpel lefelé kirakott párok, egyszerre két lap felfordítása, és ha egyeznek, a tiéd. Kicsiknek elég nyolc-tíz pár, felnőtteknek a teljes francia kártya is lehet játéktér. A nehézség könnyen szabályozható, és a játék menet közben is mutatja, ki figyel a másik fordításaira.

A kirakó lassúbb, elmélyültebb műfaj. Egy összetett kép darabjainak összeillesztése a formák, színek és minták megjegyzésére épül, és a logikus gondolkodást is dolgoztatja: melyik darab tartozik az éghez, melyik a tóhoz, hol lehet a szél. Egy nagyobb kirakó akár napokig is ott áll az asztalon, és mindig odaül mellé valaki egy negyedórára.

A szójátékok a nyelvi emlékezet barátai. Lehet szólánc, amelyben a következő szónak az előző utolsó betűjével kell kezdődnie, lehet városnév-fiúnév-állat, vagy bármely betűrakó játék. Ezek a szókincset is gyarapítják, és nyelvtanulóknak különösen jók, mert az idegen nyelven játszott szólánc egyszerre gyakoroltatja a szavakat és a gyors felidézést.

A sudoku inkább a logikai gondolkodást és a számokkal, mintákkal való bánást edzi, de közben folyamatosan fejben kell tartani, melyik számjegy hol szerepel már, és melyik hiányzik még. Egyedül is játszható, a villamoson, egy kávé mellett, és a nehézségi fokozatok hosszú ideig adnak új kihívást.

A képpárosító és képkereső játékok a vizuális emlékezetet fejlesztik. Kisebb gyerekeknek különösen hasznosak, mert a figyelem összpontosítását is gyakoroltatják: egy kép alapos megnézése, majd lefordítása után felidézni, mi volt rajta, milyen színű volt a kutya, hány alma volt a kosárban.

„A jó memóriajáték úgy edz, hogy közben csak szórakozni akarunk.”

A választásnál két szempont számít igazán: az életkor és a kedv. Kisebb gyerekeknek a színes, kézbe vehető, gyors sikerélményt adó játékok valók, kevés szabállyal és rövid menetekkel. Nagyobb gyerekeknek és felnőtteknek már a stratégiai elemek, a hosszabb távon kitalált lépések, a több szabályt tartalmazó társasjátékok is vonzók lehetnek. Ha egy játék túl könnyű, unalmassá válik, ha túl nehéz, elveszi a kedvet. A jó játék mindig egy kicsit a tudásod fölött van, de még elérhető.

A kedvet pedig nem lehet megkerülni. A legjobb memóriajáték az, amelyiket szívesen elővesztek, újra és újra. Érdemes többfélét kipróbálni, és hagyni, hogy mindenki megtalálja a kedvencét: van, akinek a gyors kártyacsata a szórakozás, és van, akinek egy csendes kirakó egy esős vasárnap délután. A rendszeresség itt is többet ér az erőfeszítésnél. Heti néhány közös este, egy-egy rövid játékkal, lassan és biztosan megteszi a dolgát.

A képernyős változatoknak is megvan a helyük. Egy telefonos párosító vagy egy sudokualkalmazás jó társ a várakozásban, a buszon, egy rövid szünetben. Az asztal körüli játékot azonban nehéz pótolni. Ott a gyerek látja, ahogy a felnőtt gondolkodik, hibázik és újrakezd, a felnőtt pedig rácsodálkozhat, milyen könnyen jegyez meg egy kisgyerek egy egész sor kártyát. A közös játékban a vesztés sem kudarc, hanem egy újabb kör kezdete, és ez a nyugalom maga is jót tesz az emlékezetnek.

A konyhában közben kigyullad a sütő lámpája, lassan vacsoraidő. A kisfiú megtalálja a második mókust, és büszkén maga elé teszi a párt. A nagymamája bólint. Holnap már ő kéri, hogy játsszanak még egy kört.