Memóriafejlesztő technikák diákoknak: így marad meg a tananyag

Memória, Vizsga

Este tizenegy óra, az íróasztalon kinyitott füzetek, a lámpa fénye alatt kiemelővel csíkozott oldalak. Holnap dolgozat. Az anyagot már háromszor átolvastad, és most úgy tűnik, minden a helyén van. Aztán reggel, a padban ülve, a kérdés fölött hirtelen üres a fej. Ismerős jelenet, és nem a szorgalom hiányáról szól. Arról szól, hogy az átolvasás a felismerést edzi, a dolgozat viszont előhívást kér.

A tanulás egyik legnagyobb kihívása nem a megértés, hanem a megtartás: hogy az, amit ma megtanultál, két hét múlva is elérhető legyen, amikor szükség van rá. A memóriafejlesztő technikák ebben segítenek. Nem varázslatok, hanem módszerek, amelyek az emlékezet természetes működésére építenek, és kevesebb idő alatt tartósabb eredményt adnak, mint a hosszú, egyhangú magolás.

Az első és talán legfontosabb technika az időzített ismétlés. Lényege, hogy az anyagot nem egyszerre, egy hosszú ülésben tanulod meg, hanem szakaszosan, egyre nagyobb időközökkel térsz vissza hozzá. Például a tanulás napján, másnap, három nap múlva, majd egy hét múlva. Minden visszatérésnél kicsit többet felejtettél, és éppen ez a lényeg: az emlékezet akkor erősödik a legjobban, amikor egy kis erőfeszítéssel kell visszahoznod valamit.

Ez a módszer a hosszú távú emlékezetbe segíti az anyagot, és kiváltja az utolsó esti hajrát. Egy nagy, háromórás ülés helyett néhány rövid, húszperces alkalom, szétszórva a hét napjai között. A teljes idő nem feltétlenül lesz kevesebb, de az eredmény sokkal tartósabb.

A második technika az aktív felidézés. Ahelyett, hogy újraolvasnád a jegyzeteidet, csukd be őket, és kérdezd ki magad. Mi volt a három oka ennek az eseménynek? Hogyan hangzik ez a képlet? Mit jelent ez a szó? A válasz keresése, még ha nehéz is, sokkal jobban rögzíti az információt, mint az újabb átolvasás. Kérdezhet egy barát, egy szülő, vagy írhatsz magadnak kérdéskártyákat is.

„Az átolvasás a felismerést edzi, a dolgozat viszont előhívást kér.”

Az emberi emlékezet a képeket általában könnyebben megtartja, mint a száraz, elvont adatokat. A vizualizáció ezt használja ki: a tananyagot képekké alakítod. Egy történelmi eseményt elképzelhetsz filmjelenetként, egy biológiai folyamatot egy gyár működéseként, egy idegen szót egy furcsa, mulatságos képpel társíthatsz. Minél élénkebb és szokatlanabb a kép, annál tovább marad meg.

A gondolattérkép, angolul mind map, egy lépéssel tovább megy. A lap közepére írod a fő témát, és onnan ágaznak ki a kapcsolódó fogalmak, azokból pedig a részletek. Színeket, rajzokat, nyilakat is használhatsz. A térkép megmutatja az összefüggéseket, amelyek egy lineáris jegyzetben rejtve maradnak, és vizsga előtt egyetlen pillantással át tudod tekinteni az egész anyagot.

A gondolattérképet érdemes saját kézzel rajzolni, és nem egy kész ábrát lemásolni. A rajzolás közben kell eldöntened, mi tartozik egymáshoz, mi a fontosabb és mi a részlet, és ez a döntés maga is tanulás. Aki a saját térképét rajzolta meg, az a vizsgán gyakran szinte látja maga előtt az ágakat.

• I.Időzített ismétlés: térj vissza az anyaghoz egyre nagyobb időközökkel, például másnap, három nap múlva és egy hét múlva.
• II.Aktív felidézés: csukd be a füzetet, és kérdezd ki magad, mielőtt újraolvasnál.
• III.Vizualizáció: alakítsd a tananyagot élénk, szokatlan képekké vagy jelenetekké.
• IV.Gondolattérkép: rajzold meg a témát a lap közepéről kiágazó fogalmakkal, saját kézzel.

A négy technika együtt működik a legjobban. Az első alkalommal megérted az anyagot, és gondolattérképet rajzolsz róla. A következő napokban, rövid alkalmakkal, kikérdezed magad a térkép alapján, és ahol elakadsz, oda egy élénk képet teszel. Mire eljön a dolgozat napja, az anyag már nem egy halom lap, hanem egy ismerős táj, amelyben tudod, merre mész.

Van még valami, ami minden technika mögött ott áll: a pihenés. A fáradt fej rosszabbul jegyez meg, és a hajnalig tartó tanulás gyakran többet árt, mint használ. Ha az ismétléseket több napra osztod el, erre nincs is szükség. A dolgozat előtti estén elég egy utolsó, nyugodt felidézés, egy pillantás a térképre, aztán a füzet becsukódhat.

A módszerek elsőre szokatlanok lehetnek, hiszen lassabbnak tűnnek, mint a megszokott átolvasás. Adj nekik néhány hetet. Amikor egy témazárón azt veszed észre, hogy a válasz magától jön, és nem kell kétségbeesetten kutatnod utána, akkor érted meg igazán, mit jelent az, hogy valami tényleg megmaradt.