Angol nyelvi játékok gyerekeknek: amikor a nappali tanterem lesz

Angol, Nyelvtanulás

Esős délután, a gyerekek unatkoznak, és valaki előveszi a kártyákat. Az egyik lapon egy kutya, a másikon a szó: dog. Negyedóra múlva már azon vitatkoznak, ki talált több párt, és észre sem veszik, hogy közben angolul tanultak. A gyerek nem attól tanul, hogy leültetik, hanem attól, hogy kíváncsi és jól érzi magát. A nyelvi játékok ezt a kíváncsiságot használják ki: a szókincs, a kiejtés és a hallásértés úgy fejlődik, hogy a gyerek szemében az egész egyszerűen játék.

A memóriajáték a legegyszerűbb kezdet. Készíts képes kártyákat: az egyik lapra kép kerül, a párjára az angol szó, és a gyerekeknek az összetartozó párokat kell megtalálniuk. A vizuális emlékezet és a szókincs együtt dolgozik, és a saját készítésű kártyák még kedvesebbek, ha a gyerek maga rajzolja a képeket. Ennek egy változata a párosító játék, amelyben a szót a jelentéséhez vagy egy rövid leíráshoz kell kötni, például az apple szót a red fruit kifejezéshez.

A szólánc akár a vacsoraasztalnál is játszható. Valaki mond egy angol szót, a következő játékosnak pedig olyan szót kell mondania, amely az előző utolsó betűjével kezdődik: cat, table, elephant, tiger. A játék a szókincset és a kiejtést gyakoroltatja, és a nagyobb gyerekeknek a helyesírást is, hiszen tudniuk kell, milyen betűre végződik a szó.

A dalok és a mondókák is a játék részei. Az angol gyerekdalok egyszerű szövege és ismétlődő dallama segít, hogy a gyerek a szavakat és a kiejtést egyszerre vegye át. Énekeljétek együtt, mutassátok el mozdulatokkal, amit a dal mond, és a szavak a testmozgással együtt rögzülnek.

„A gyerek nem attól tanul, hogy leültetik, hanem attól, hogy kíváncsi és jól érzi magát.”

A barkochba angol változata, a Guess the Word, a kérdezést tanítja. Egy gyerek húz egy kártyát egy angol szóval, a többiek pedig eldöntendő kérdésekkel próbálják kitalálni, mi az: Is it an animal? Does it live in water? A gyerekek így nemcsak szavakat, hanem kérdő mondatokat is gyakorolnak, és közben angolul kezdenek gondolkodni.

Kezdetben a kérdések lehetnek nagyon egyszerűek, akár csak a színekre és a méretekre vonatkozók: Is it red? Is it big? Ahogy a gyerek magabiztosabb lesz, jöhetnek a bonyolultabbak. A játék így együtt nő a tudásával.

Az akasztófa, a Hangman, a helyesírást és a betűk felismerését gyakoroltatja. Egy játékos gondol egy szóra, a többiek angolul mondják a betűket, és minden rossz tipp egy újabb vonás a rajzon. Ha pedig mozgásra van szükség, jöhet a Simon says. A vezető angol utasításokat ad, de csak azokat kell végrehajtani, amelyek úgy kezdődnek: Simon says. A hallásértés és a figyelem egyszerre fejlődik, és a gyerekek közben nevetnek, ami a legjobb jel.

A játékban a felnőtt nem tanár, hanem játszótárs. Ha a gyerek téveszt, ne javítsd ki azonnal, inkább ismételd meg helyesen a szót a következő mondatodban, mintha csak te is használnád. Így a gyerek hallja a helyes formát, de nem érzi, hogy hibázott. A dicséret is számít: egy Well done! vagy egy Great job! többet ér minden jutalomnál.

Érdemes a játékokat a gyerek életkorához igazítani. A kisebbeknek a képes kártya, a mozgás és a dal a legjobb, a nagyobbaknak már a szólánc, a barkochba és az akasztófa is izgalmas. A játék akkor jó, ha egy kicsit nehéz, de nem túl nehéz: a siker legyen elérhető, de ne magától értetődő. És ha egy játék már nem köti le a gyereket, bátran váltsatok, mert a jókedv fontosabb, mint a befejezett forduló.

A fejlődést a játék közben lehet a legjobban megfigyelni. Figyeld, mennyire magabiztosan használja a gyerek a szavakat, és ha egy játék már túl könnyű, emeld a nehézséget: több kártya, hosszabb szavak, bonyolultabb kérdések. Vezess egy kis listát az új szavakról, és a következő játékokban tudatosan vedd elő őket. Egy idő után a gyerek maga kéri a kártyákat, és az esős délutánok már nem unalmasak.