Kreatív memóriafejlesztő gyakorlatok otthonra, egy asztal, egy toll és egy kis képzelet

Memória

Egy vasárnap délután a konyhaasztalnál ülsz, előtted egy üres lap és egy toll. Nem kell semmi más. Az emlékezet edzéséhez nem kell stúdió, sem különleges eszköz, csak egy kis képzelet, mert a fejünk ott jegyez meg a legkönnyebben, ahol képeket, történeteket és kapcsolatokat talál. A kreatív memóriafejlesztő gyakorlatok erre építenek: a száraz adatból élményt csinálnak, és az élmény megmarad.

Az ilyen gyakorlatok rendszeresen végezve a figyelmet is élesítik, és könnyebbé teszik, hogy az új információt rögzítsd, majd később előhívd. A legjobb bennük, hogy játéknak érződnek, nem feladatnak.

Az első gyakorlat a történetalkotás. Írj fel tíz véletlenszerű szót, például egy könyvből, ahol a mutatóujjad megáll, vagy kérj meg valakit, hogy mondjon tízet. Aztán szőj belőlük egy összefüggő történetet. Minél furcsább, mozgalmasabb, annál jobb: ha a zongora a kertben beszélget a hóemberrel, az tovább marad meg, mint egy logikus, de szürke mondat. A gyakorlat a kapcsolatteremtést és a kreativitást egyszerre edzi, és egy óra múlva is meglepően könnyű lesz felidézni mind a tíz szót.

A második a gondolattérkép. Válassz egy témát, amelyet meg akarsz tanulni, írd a lap közepére, és onnan rajzold ki az ágakat: fogalmakat, részleteket, összefüggéseket. Használj különböző színeket és formákat, mert a szem a színeket is megjegyzi. Egy jól megrajzolt térkép egyetlen pillantással visszaadja az egész témát.

A gondolattérkép a nyelvtanulásban is jól működik. Írd a lap közepére azt a szót, hogy utazás, és rajzold köré mindazt, ami eszedbe jut a tanult nyelven: a jegyet, a csomagot, a pályaudvart, a szállodát, és mellé a hozzájuk tartozó igéket. A térképről később egyetlen pillantással visszaolvasod az egész szócsaládot.

„A kreatív gyakorlatok a száraz adatból élményt csinálnak, és az élmény megmarad.”

A harmadik gyakorlathoz egy bevásárlólista kell, de nem írod le. Képzeld el a termékeket, egyenként, élesen, és kösd őket egy képsorozatba: a kenyér kinyitja az ajtót, a tej kiömlik a küszöbön, a narancsok legurulnak a lépcsőn. Egy óra múlva próbáld meg felidézni a listát. A rövid távú emlékezet és a vizuális társítás így együtt dolgozik, és a bolt polcai között már nem kell a telefonodat nézned.

Ugyanez a módszer a nyelvtanulásban is működik: írd meg a képzeletbeli bevásárlólistát idegen nyelven. Képzeld el, ahogy egy külföldi piacon sétálsz, és sorban megveszed a hozzávalókat, közben halkan kimondod a nevüket. A kép és a szó így egyszerre rögzül, és a következő utazáson a piaci pult előtt már nem kell szótárt elővenned.

A negyedik a kártyapárosító játék, a jól ismert memóriajáték, amelyben lefordított lapok közül kell párokat találni. Használhatsz bolti készletet vagy saját készítésűt, és ha már jól megy, mérd az időt: próbáld meg egyre gyorsabban megtalálni a párokat. A vizuális emlékezet és a gyors felismerés fejlődik közben.

A kártyákat családi játékká is teheted. Készítsetek közösen egy saját paklit, amelyben a képeket a gyerekek rajzolják, a szavakat a felnőttek írják, vagy fordítva. A saját kezűleg készült lapok már az elkészítés közben tanítanak, és a játék minden fordulója egy kicsit más lesz, mert mindenki más párt jegyez meg először.

Az ötödik gyakorlat a nyelvtanulóknak szól. Egy új idegen szót akkor jegyzel meg a legkönnyebben, ha valami már ismerthez kötöd: egy hasonló hangzású magyar szóhoz, egy képhez, egy személyes emlékhez. Az angol cabbage (káposzta) mellé például elképzelhetsz egy kabátot viselő káposztafejet. Utána használd is a szót, egy-két saját mondatban, mert a társítás csak az első lépés, a használat teszi a szót a tiéddé.

Egy utolsó tanács: váltogasd a gyakorlatokat. Az emlékezet szereti az újdonságot, és ha mindig ugyanazt a játékot játszod, egy idő után gépiessé válik. Egyik nap a történet, másnap a térkép, a hét végén a kártyák: a változatosság frissen tartja a figyelmet.

A fejlődést könnyű nyomon követni. Mérd, mennyi idő alatt tudsz megjegyezni egy listát, vezess egy kis naplót arról, melyik gyakorlat vált be a legjobban, és naponta próbálj felidézni valamit, amit korábban tanultál. Néhány hét után a napló megmutatja, melyik módszer a tiéd, és a vasárnap délutáni üres lap már nem üres, hanem egy jól ismert játszótér.