Német idiómák: sör, disznó és kolbász, avagy a nyelv humora

Német, Kultúra

Egy müncheni irodában két kolléga vitatkozik, a harmadik felnéz a monitorja mögül, és annyit mond: Das ist nicht mein Bier. Ez nem az én söröm. A tankönyvi német itt csődöt mond, mert sörről szó sincs. A mondat azt jelenti: ez nem az én dolgom, nem szólok bele. Ebben az egy fordulatban benne van a német idiómák titka: a hétköznapok tárgyaiból, ételeiből, állataiból építenek képeket, és ezek a képek sokszor szellemesebbek, mint gondolnánk.

Az idiómák ismerete az a réteg, amely a helyes németet természetessé teszi. Aki érti őket, az a beszélgetések félmondatait, a sorozatok poénjait, az újságcikkek címeit is érti. Aki használja őket, annak a beszéde színesebb, emberibb lesz. És közben a német gondolkodásmódról is tanul valamit: arról, mi számít szerencsének, mi bosszúságnak, mi túlzott kényeskedésnek.

Kezdjük a szerencsével. Németül annak, akinek szerencséje volt, disznaja van: Er hat Schwein gehabt, vagyis szerencséje volt. A kép a régi hagyományból ered, amelyben a malac a jólét és a szerencse jelképe volt, ma is gyakori szerencsehozó figura. Aki pedig valakinek szurkol, az a hüvelykujját nyomja: Ich drücke dir die Daumen für die Prüfung, drukkolok neked a vizsgán. Mi keresztbe tesszük az ujjunkat, a németek ökölbe zárják a kezüket, hüvelykujjal befelé.

A rossz napnak is megvan a maga képe. Aki ma bal lábbal kelt, az németül a rossz lábbal kelt fel: Heute bin ich mit dem falschen Fuß aufgestanden. Aki pedig nem vesz észre valamit, ami ott van az orra előtt, annak paradicsom van a szemén: Hast du Tomaten auf den Augen? A kérdés nem kedves, de nem is sértő, inkább baráti szemrehányás, olyasmi, mint a mi vak vagy?-unk.

A konyha különösen termékeny forrás. Ha minden rendben van, az vajban van: Ist alles in Butter?, minden rendben? Aki pedig mindig különleges bánásmódot kér, az extra kolbászt követel: Er verlangt immer eine Extrawurst. Ez a kifejezés enyhén rosszalló, arra az emberre mondják, aki mindig kivételt akar magának, aki az étteremben is módosítja a menüt, és a közös tervből is a sajátját csinálná.

Az állatok között ott a medve is. Aki valakit átver, egy nagy mesét ad be neki, az medvét köt rá: Er hat mir einen Bären aufgebunden, átvert, bolondot csinált belőlem. Aki pedig egy helyet nagyon jól ismer, az nem a tenyereként, hanem a mellényzsebeként ismeri: Ich kenne diese Stadt wie meine Westentasche. Végül a bátorság idiómája: aki belevág valami ismeretlenbe, az a hideg vízbe ugrik. Manchmal muss man einfach ins kalte Wasser springen, néha egyszerűen fejest kell ugrani az ismeretlenbe.

„A német idiómák a hétköznapok tárgyaiból építenek képeket, és ezek a képek szellemesebbek, mint gondolnánk.”

Az idiómák azért maradnak meg könnyen, mert képek. Használd ki ezt: minden kifejezéshez képzeld el a szó szerinti jelenetet. Egy ember, aki egy hatalmas medvét köt a barátja hátára. Egy kolléga, akinek két szelet paradicsom van a szemén. Minél abszurdabb a kép, annál biztosabban előjön, amikor szükséged van rá. A szókártyára pedig ne csak a jelentés kerüljön, hanem egy példamondat is.

Tanulhatsz témakörök szerint is: az érzelmek, az étkezés, az időjárás idiómái külön kis családokat alkotnak, és egymás mellett könnyebb megjegyezni őket. A német filmek, sorozatok és könyvek pedig megmutatják, milyen helyzetben, milyen hangsúllyal hangzanak el. Figyeld meg, ki mondja, kinek, és milyen hangulatban: egy idióma ugyanis nemcsak jelentés, hanem hangnem is.

Aztán jön a legfontosabb: használd őket. Egy üzenetben, egy beszélgetésben, egy rövid történetben, amelyet magadnak írsz. Ha van német beszélgetőtársad, kérd meg, hogy szóljon, ha valamit nem a helyén használsz. Az első néhány alkalom talán kicsit erőltetett lesz, de egyszer csak azon kapod magad, hogy egy rossz napodra magától jön a mit dem falschen Fuß aufgestanden.